A lakosság egyre nagyobb arányban fordul az állami egészségügyi rendszer helyett a magánszolgáltatók felé.

Ennek következtében ennek a szegmensnek a növekedése évi 4-5%-ra ugrott, ami jócskán meghaladja a GDP növekedésének az ütemét. Nem véletlen, hogy Csányi Sándor, az OTP vezetője is megjelent mint befektető ebben az üzletágban.

A magánegészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevők körével párhuzamosan nő a magánellátásban résztvevő orvosok száma is. Egy felmérés szerint a Semmelweis Egyetemen dolgozó orvosok több mint felének van magánpraxisa is. Az orvosok többsége ugyan a többletjövedelemért vállal munkát a magánszektorban, de van, aki azért, mert a teljesítménykorlát miatt nem biztosított a szakmai fejlődése. Az állami intézmények teljesítményének alacsony szinten tartását áttételesen az ellátási alapcsomag átszabásának is tekinthetjük, hiszen az irreális hosszúságú várólisták arra sarkalják a klienseket, hogy a magánellátóktól vásárolják meg a szükséges szolgáltatásokat.

Az elmúlt évben a tíz legnagyobb hazai magán egészségügyi szolgáltató 25 milliárddal részesedett az üzletág bevételéből. Ugyanakkor a szürke zóna bevételét is 100 milliárd körülire becsülik.

Szakértők úgy vélik, hogy a rendszer átláthatóságához és kifehérítéséhez járulhatna hozzá a magán és az állami ellátás együttműködésének új alapokra helyezése. A biztosítótársaságok bevonása a rendszerbe kikényszerítené a számlaadást a magánszolgáltatók részéről. Valamint a szabályozás, hogy a magánellátóknak is kötelező lesz 2018. november 1-től csatlakozniuk az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térhez (EESZT) tovább tisztíthatja a szektor működését.