Gondoltad volna, hogy a hollywoodi filmeken korábban már látott sci-fi víziók, mint pl: az Avatar megelevenednek az orvostudomány, a fizika és a technika által valaha is? Hogy egyszer képes lesz rá az emberi technológia, hogy egy élettelen testet ne csak géntérkép alapján, hanem a tudattal együtt reprodukáljon? Azaz, mint egy merev lemezt lementsék az adatokat az agyadból és áttöltsék egy másikba? Sőt képes legyen a technológia az álmaid vizuális megjelenítésre, hogy akár reggel visszanézd őket egy házimozi rendszeren? Arról nem is beszélek, hogy egy zsebben hordozott MRI készüléked legyen? Hallottál már a Brain projektről? Még nem? Elég, ha annyit tudsz róla, hogy az USA és az EU dollár milliárdokat költ rá! Mindez, ha nem lenne elég számos olyan technológiai, orvostudományt érintő és fizikai "csodáról" beszél az alábbi videóban Michio Kaku professzor, amelyek már biznyított felfedezések! Ettől le fog esni az állad...
Amikor megnéztem ezt a videót, akkor azért számos erkölcsi, etikai és morális kérdés eszembe jutott. Ki fogja ezt majd engedélyezni a beteg, vagy a családtagjai? Miért akar az ember töretlenül abba az irányba menni, hogy képes legyen a teremtésre? Vajon valóban képesek lehetünk egy életet újra alkotni ugyanazokkal az érzelmekkel, amivel befejezte az előzőt? A tudomány kreálmánya ugyanaz az ember lesz, mint azelőtt, hizsen mert reprodukáltuk, attól még egy másik "avatar" lesz az otthona? Valószínű ezeket a válaszokat hamarosan meg fogjuk majd kapni az orvostudománytól, a fizikatudománytól, a hegh-tech fejlesztőktől és a világtól.
Már valóban egy aprócska lépés hiányzik csak, amikor is az emeber a saját létét képes lesz okos eszközökről is irányítani. Gondolok egyet és lementem az álmomat. Azért kicsit még felfoghatatlannak tűnik nemde?... Pedig nagyon is itt kopogtat ez a jövőkép az ajtónkon! Orvosainknak és a lakosságnak is szépen lassan el kell majd fogadnia, hogy a digitális és tudományos fejlődés megállíthatatlan! Éppen ezért fontos, hogy kövessük a fejlődést, ne ellenkezzünk ellene, hiszen attól még, hogy távól tartjuk magunkat a technikától, vagy félünk az újításoktól azok még teret hódítanak majd a praxisunkban és a privát életünkben. Mi azt javasoljuk, hogy legyünk okosak és készüljünk fel inkább, kezdjük tudatosan használni a technika vívmányait saját javunkra, mintsem azért mert kötelező lett!
Ki ez a rejtélyesen nagytudású professzor valójában? Egy rövid ízelítő az életrajzából:
Michio Kaku (San José, 1947. január 24.) amerikai fizikus, a New York-i City College elméleti fizika professzora, a a húr-elmélet egyik megalkotója. Népszerű tudományos ismeretterjesztő, számos fizika és ahhoz kapcsolódó témájú könyv szerzője. Gyakori vendége rádiós és televíziós műsoroknak, filmszereplő, számtalan internetes cikk és blog szerzője.
Japán emigrált szülők gyermekeként született San Joséban, Kaliforniában Nagyapja az 1906-os San Fransisco-i földrengés után érkezett az egyesült Államokba, hogy részt vegyen az újjáépítési munkálatokban. Édesapja Kaliforniában született, de Japánban tanult, így keveset tudott angolul. Szülei a Tule Lake-i koncentrációs táborban találkoztak, itt született a bátyja is.
Az 1960-as évek elején a palo-Alto-i Cubberley középiskolába járt. Az Új-Mexikói, Albuqerque-ban rendezett országos tudományi versenyen figyelt fel rá Teller Ede, akinek segítségével elnyerte a Hertz ösztöndíjat. A Harvard egyetemen summa cum laude osztályelsőként diplomázott, majd a kaliforniai Barkeley Sugárzási Laboratóriumban dolgozott. 1972-ben doktorált, egy évvel később pedig ösztöndíjat kapott a Princetoni egyetemre. A vietnámi háború alatt gyalogsági kiképzést kapott, a háborúban nem vett részt.
Napjainkban a New York-i City College elméleti fizika professzora, ahol immár több mint 30 éve tart előadásokat. Vendégprofesszora volt a Princeton-i Institue for Advanced Study-nak és a New Yorki egyetemnek is.
Jelenleg a mindenség elméletének megalkotásán dolgozik, melynek célja a a világegyetem négy alapvető kölcsönhatásának, azaz az erős, gyenge, gravitációs és elektromágneses kölcsönhatások egységes leírása.
1969 és 2000 között több cikket is publikált a húrelmélet témakörében. 1974-ben Kikkawa professzorral közösen írt először a húr-térelméletről, amely mára jelentős ága lett a húrelméletnek, egyetlen egyenletbe egyesítve annak mind az öt változatát. Értekezett többek között a szuperszimmetriának a korai univerzumban, magas hőmérsékleten történt sérüléseiről is. A húrelmélettel kapcsolatban számos terület, amit először ő érintett, azóta jelentős kutatási területté nőtte ki magát. Legutóbbi vizsgálódásairól, a bozonikus kvantummembránokról szóló publikációja 2000-ben jelent meg a Physical Review-ban.
Több, húr- és kvantum-térelméleti egyetemi tankönyv szerzője. Szuperhúrelmélet, szupergravitáció, szuperszimmetria, és a hadronfizika témakörében megjelent cikkeinek száma eléri a 170-et. Számos tudományos ismeretterjesztő könyvet is írt, többek között: Hipertér, Einstein kozmosza, Párhuzamos világok, A lehetetlen fizikája. A Hipertér bestseller lett, és mind a The New York Times, mind a The Wahington post az év legjobb tudományos könyvének választotta. A Párhuzamos világok a Samuel Johnson-díj döntőse lett, A lehetetlen fizikája pedig 2008 márciusától öt héten át vezette a The new York Times bestseller listáját.
Amennyiben tetszett cikkünk, akkor kérlek nyomj egy lájkot a cikkre és facebook oldalunkra, hogy később is nyomon követhesd a digitális egészségügyi forradalmat és első kézből értesülhess a változásokról, aktualitásokról! Amennyiben szeretnéd véleményed a témával kapcsolatosan megosztani, vagy kérdeznél tőlünk a kapcsolódó anyagokról, érdekességekről akkor kommentben nyugodtan megteheted! Köszönjük az idődet!
forrás:youtube.com, google
